A minisztériumok számának csökkentéséről
A Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás szerint Szerbiának mintegy 100 milliárd dinárral kell csökkentenie a kiadásait. Ebből az összegből 67 milliárdot az államnak kell megtakarítania, a maradék 34 milliárdot pedig az adórendszer átalakításával, azaz a bevételek növelésével, azaz új adók kivetésével fogják biztosítani.
Hogy is lehet 67 milliárdot megtakarítani? Például az állami alkalmazottak bérének befagyasztásával és létszámstoppal. Cvetković miniszterelnök szerint az állam példás takarékoskodást fog demonstrálni. Ehhez azonban a kormánynak természetesen radikálisabb lépéseket is kell tennie. Ilyen lehet az öncsonkítás.
Néhány napja fölröppent a hír, hogy a minisztériumok számának csökkentéséről kezdett egymással tárgyalni a Demokrata Párt és a G17. Erről a parlamenti tudósítóktól értesültem, miután az orrom alá dugták a mikrofonokat a Képviselőház folyosóján és az álláspontunkat próbálták megtudni. A fenn nevezett két párt a kormánykoalíciót támogató többi párt közül addig nemhogy a VMSZ-t nem értesítette szándékairól, de még az első miniszterelnök-helyettest adó Szocialista Pártot se. Ennyit a kormánykoalíción belüli koordinációról.
Mit mondhattam? Hogy Európában talán Szerbiának van a legnépesebb kormánya és támogatunk minden elképzelést, amely a minisztériumok számának csökkentésére (öncsonkításra) irányul. Kis nemzetközi összehasonlítás: Finnország kormánya 12 tagú, Svédországé 13, Németországé 15, Magyarországé 16, Horvátországé és Spanyolországé 18, Szlovéniáé 19, Romániáé 20, Bulgáriáé 22, Oroszországé 26 (forrás Politika napilap).
Szerbiáé: 27. 1 miniszterelnök, 1 kormányalelnök, akinek nincs tárcája (+3, akik egyúttal miniszterek is) és 25 minisztérium. Igaz, hogy mindenben Oroszország a példa, de nekik picit nagyobb a területük, meg a népességük is. És még az ő kormányuk is kisebb 1 fővel.
Tehát támogatjuk az öncsonkítást. Ugyanakkor elvárjuk, hogy ha már támogatjuk a kormányt és nélkülünk nincs 126 képviselő, akkor kikérjék a véleményünket.
Állítólag 15, de legalább 20 minisztériumra szeretnék lekorlátozni Szerbia Kormányát. Egyetértek a tizenöttel is, csak nem kéne vagtában csinálni. Meg kellene nézni, hogy az elmúlt közel 9 hónapban melyik minisztérium milyen eredményeket ért el. Meg, hogy milyen feladatok állnak előttük.
Azt olvasom mindenhol, hogy a megszüntetésre legesélyesebbek között szerepel a kisebbségi minisztérium. Ezt nem fogjuk hagyni. Nem azért, mert Szerbia rengeteg dícséretet kapott az EU-ból a minisztérium megalakításáért és eddigi működéséért. Mégcsak azért sem, mert kizárólag a VMSZ-nek köszönhető, hogy egyáltalán létrejöhetett (a Demokrata Párt a minisztériumokról szóló törvény elfogadását megelőzően módosítási indítvány formájában javasolta a minisztérium nem létrehozását és ekkor mi azt mondtuk, hogy ebben az esetben nem tudjuk támogatni az új kormányt). És nem is az a fő oka annak, hogy ragaszkodunk ennek a minisztériumnak a megtartásához, hogy az ország lakosságának (Koszovó nélkül) több mint 15%-át a nemzeti kisebbségek teszik ki.
A minisztériumnak azért kell megmaradnia, mert komoly feladatok állnak előtte. Évek óta késik a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása. A 16 létező nemzeti tanács többsége esetében már meg kellett volna tartani az újraválasztást. Difiniálni kell a hatásköröket és a pénzelést.
A kisebbségi minisztérium a nemzeti tanácsok vezetőinek javaslatait is figyelembe véve kidolgozta a törvénytervezetet. Ha megszűnik a minisztérium és a kisebbségi kérdéseket hozzácsatolják az államigazgatási vagy az igazságügy minisztériumhoz, akkor ennek a törvénynek az elfogadásából nem lesz semmi. Ahogy nem lett belőle semmi az előző (Koštunica-) kormány idejében se, amikor nem volt kisebbségi minisztérium. Amikor (elméletben) mindenki, de (a gyakorlatban) senki se foglalkozott a nemzeti kisebbségek védelme jogi kereteinek a kidolgozásával.
Ezt nem hagyhatjuk. És nem is fogjuk hagyni.