A konkrétumokról
Évértékelő interjú Pásztor Bálinttal
A Vajdasági Magyar Szövetség képviselőcsoportjának 2017-ben az összes módosítási indítványát megszavazta a szerbiai parlament. Hét törvényre összesen 23 módosítási indítvány lett átadva. Ha ehhez az adathoz hozzátesszük azt is, hogy a 2017-es év Szerbiában az elnökválasztásról szólt, akkor ez a statisztikai adat valóban sokatmondó.
Az idei évben megtett lépésekről, a módosítási indítványok fontosságáról, az elfogadott törvényekről, a pénzelésről és a feladatokról, a megoldási mechanizmusokról beszélgettünk Pásztor Bálinttal, a Vajdasági Magyar Szövetség-Demokratikus Cselekvés Pártja köztársasági képviselőcsoportjának vezetőjével.
Milyen eredményekkel zárja a VMSZ köztársasági szinten a 2017-es évet?
– Ha a konkrét eredményekről kell beszámolni, akkor a következőket tudom elmondani: ami az infrastruktúrát illeti, még valamikor március elején elfogadta a szerbiai parlament a tiszai hajózásról szóló magyar-szerb egyezményt. Ez egy olyan államközi szerződés, amely egy hatvankét évvel ezelőtti ratifikált szerződést váltott fel.
Évek óta azt mondjuk, és nem csak mondjuk, de meg is vagyunk róla győződve, hogy az ilyen típusú egyezmények azért jelentősek, mert maga a turisztika, és azoknak az önkormányzatoknak a szempontjából fontosak, amelyek érintettek egy-egy ilyen dokumentummal. Elsősorban Zentára gondolok, de a többi Tisza menti, magyarlakta önkormányzatra nézve is pozitív hozadékkal rendelkezik ez az egyezmény. Az infrastruktúránál maradva, de a vasútra áttérve, a Budapest—Belgrád vonalról ugye mindenki hallott már. Fontos, hogy most már a konkrét munka is megkezdődik a vasútvonal kiépítése, felújítása tekintetében.
Az országos vasútfejlesztési programban május folyamán helyet kapott a Szabadka—Pancsova, de a Szabadka—Szeged—Baja vasútvonal felújítása, kiépítése is. Ez utóbbi ugyanolyan fontos, mint a tiszai hajózás, hiszen északon, a magyarok által is lakott önkormányzatok, települések, falvak direkt módon, tehát az ott élők profitálnak majd mindebből, a vasútvonal kiépítéséből.
Fontos azt kihangsúlyoznom, hogy a vajdasági magyar közösségnek több mint 20 éves projektumáról van szó. A Vajdasági Magyar Szövetség az elmúlt két évtizedben nagyon sok fórumon tevékenykedett annak érdekében, hogy mindez megvalósuljon. Idén ezt sikerült elérnünk, hiszen egy szerbiai hivatalos dokumentumban, a vasútfejlesztési programban helyet kapott mindez. Tehát a mi elképzelésünk az ország vasútfejlesztési tervének a részévé vált, így ezt a szerbiai kormány a sajátjaként kezeli majd a jövőben.
– Ami a mezőgazdaságot illeti, azt tartom fontosnak kiemelni, hogy szeptember elején módosult a földtörvény.
2013. december 26-án tettem fel kérdést Aleksandar Vučićnak a parlamentben, arra vonatkozóan, hogy mikor fogja a szerbiai kormány javasolni a földtörvénynek a módosítását, hiszen meg kell, hogy védjük a termőföldünket, illetve a gazdáinkat. Szándékosan emeltem ki a dátumot, hiszen vannak más politikai pártok, amelyek azt a látszatot akarják kelteni, hogy ők küzdöttek ennek a törvénynek a módosításáért – és itt most a Vajdasági Szociáldemokrata Ligára gondolok –, de a Vajdasági Magyar Szövetség korábban, mint bárki más, és komolyabban, mint bárki más, annak érdekében tevékenykedett, hogy az unióba történő közeledés folyamán is védjük meg termőföldünket, ahogyan sok más ország, például Magyarország is ezt megtette.
Az elfogadott törvénymódosításnak az a lényege, hogy az uniós állampolgárok akkor fognak tudni termőföldhöz jutni, ha tíz éve helyben laknak, Szerbiában, annak az önkormányzatnak a területén, ahol a termőföld van, és termelői státusszal rendelkeznek legalább tíz éven át, illetve legalább három éve művelik azt a parcellát, amit megvásárolni kívánnak.
A mezőgazdaságnál maradva, fontos a kistermelői szabályzatnak a meghozatala, a mezőgazdasági minisztérium által. Ennek értelmében a kistermelők feldolgozhatják és értékesíthetik termékeiket, amivel egy többéves célkitűzést valósítottunk meg. Azt gondolom, hogy ez kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség sikere, még ha sokan másként is szeretnék ezt beállítani. A terepet járva, a gazdák nagyon sok alkalommal fejezték ki irányunkba az elvárásaikat ezzel kapcsolatban.
Magyarországi mintákat alapul véve, éveken át azon munkálkodtunk, hogy Belgrádban, a minisztériumban megértsék, hogy ez miért fontos, és hogy ez teljes összhangban van az Európai Unió számos országának a gyakorlatával.
Természetesen mindezt azért tudtuk elérni, mert a Szerb Haladó Párttal jó az együttműködés a minisztériumon belül is, amihez hozzátartozik a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium és a szerbiai Mezőgazdasági Minisztérium kitűnő együttműködése is.
A közelmúltban továbbá elfogadásra került egy olyan törvény is, amelynek az a lényege, hogy a bejegyzett gazdaság hordozóit és családtagjaikat is megilleti majd a szülési és gyermeknevelési juttatás.
Amennyiben a koalíciós szerződésben megnézzük azokat a pontokat, amik a mezőgazdaságot ölelik fel, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt hónapokban három fontos eleme is megoldódott, így kipipázható ennek az egyezménynek: a földtörvény, a kistermelői szabályzat és a szülési és gyermeknevelési juttatás. Negyedikként a kapcsolható eszközök problémája szerepel a szerződésben, de parlamenti eljárásban van a közlekedésbiztonsági törvénynek a módosítása, amely gyakorlatilag bármikor napirendre kerülhet, így ez a kérdéskör is meg fog oldódni. Amikor a törvényjavaslat napirendre kerül, nem kell majd műszakiztatni és bejegyeztetni a mezőgazdasági kapcsolható eszközöket.
A mezőgazdaságra vonatkozóan egyetlen egy, a mai napig megoldatlan kérdés maradt még megválaszolatlanul: a nyugdíjbiztosítási járuléknak a kérdése, ami nem tagadom, nagyon fontos kérdés. Tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelők elvárják, hogy ez megoldódjon és azon vagyunk, hogy ez mielőbb megtörténjen.
Ahogyan tehát már említettem, mindezen célkitűzés szerepel a Szerb Haladó Párttal aláírt koalíciós szerződésben. Magyarán, amikor olyan képet kívánnak egyesek felvázolni a közvéleményben, hogy ebből a koalíciós szerződésből semmi nem valósult meg, azok nem mondanak igazat. A valóság, a realitás, az eredmények, amiket most felsoroltam, és amik le is ellenőrizhetők, minderre rácáfolnak.
Az oktatásban továbbá két csomagban kerültek elfogadásra azok a törvények, melyek az óvodától a duális szakképzésig és az egyetemig újradefiniálják az oktatásnak a jogi hátterét. Ezekre a törvényekre összesen 18 módosítási indítványt adtunk át, amik a részarányos foglalkoztatásra, a nemzeti tanácsok hatásköreire és Vajdaság hatásköreire vonatkoztak. Mindezen módosítási indítványokat elfogadta a kormány.
Ha már a statisztikánál tartunk, úgy gondolom, hogy az is beszédes adat, hogy az idei évben a Vajdasági Magyar Szövetség összes módosítási indítványát elfogadta a szerbiai parlament. Hét törvényre összesen 23 módosítási indítványt nyújtottunk be. Mindez a partneri viszonynak és az együttműködésnek köszönhető.
Tudniillik, ellenzékből lehet szimpatikus dolgokat mondani és korbácsolni a hangulatot, de az emberek a problémák megoldását várják el. A problémát pedig a jogalkotásban úgy lehet megoldani, hogy vagy módosítási indítványt nyújtunk be a törvényjavaslatra, és az elfogadásra kerül, vagy mielőtt megérkezne a törvény szövege a parlamentbe, már elértük azt, hogy abba belekerüljenek a mi elvárásaink.
A költségvetési javaslatra például nem kellett módosítási indítványt benyújtanunk, mivel az minden olyan projektumot felölelt, amelyeket a VMSZ és az SZHP koalíciós szerződése fontos célkitűzésként emel ki.
Ha már a költségvetésnél tartunk, tudjuk azt, hogy Szabadkára a 2018-as évben az országos költségvetésből 10,9 millió euró érkezik. Ekkora összeg egy évben az országos költségvetésből Szabadkára még nem érkezett. Milyen befektetésekre számíthatunk?
– A Népszínház építésére 166,9 millió dinárt irányoz elő a költségvetés. Csak a tisztánlátás kedvéért, a tavalyi évben ez az összeg 111 millió dinár volt, azt megelőzően 55 millió dinárról, még azt megelőzően 35 millió dinárról beszélhettünk. A szabadkai kerülőútra, az Y-elágazásra 800 millió dinárt irányoz elő a jövő évi költségvetés, míg a tavalyi évben ez 300 millió dinár volt. A szabadkai városi stadion felújítására 67,2 millió dinár van betervezve. Ez azért is jelentős, mert a szabadkai Spartacus labdarúgó csapata most a bajnokság táblázatának a harmadik helyén áll, amire a bajnoki küzdelemnek ilyen kései fázisában szerintem még soha nem volt példa. Szabadkaiként mondhatom, és mindezt annak ellenére, hogy a csapatnak a nemzeti összetétele messze nincs összhangban a város nemzeti összetételével, hogy engem ez büszkeséggel tölt el. Talán a topolyai labdarúgó akadémia középtávon hozzá fog majd ahhoz is járulni, hogy ez a nemzeti összetétel más legyen.
A Kisebbségi Alapra 21,8 millió dinár van elkülönítve, tehát tizenkétszer annyi, mint az idei évben.
De, hogy ne csak Szabadkáról beszéljünk, hiszen nem kizárólag a szabadkai érdekekkel foglalkoztunk a költségvetés elfogadásakor sem, megemlíteném, hogy az Újvidéki Egyetem tudományos-technológiai parkjára 200 millió dinárt irányoz elő a jövő évi költségvetés, ahogyan a többi önkormányzat elképzeléseinek megvalósítására is odafigyeltünk. A köztársasági kormány a napokban arról döntött, a VMSZ közbenjárásának köszönhetően, hogy Magyarkanizsának 50 millió dinárt utal át a költségvetési tartalékból. Ez azért fontos, mert Magyarkanizsa IPA projektumból pénzeli a víztisztító kiépítését, melynek értéke 1,9 millió euró, így a kötelező önrészre sikerült biztosítanunk az 50 millió dinárt. Ha ehhez hozzátesszük az év folyamán a különböző zentai projektumokra átutalt összegeket is, akkor láthatjuk, hogy a köztársasági kormány jelentős mértékben járult hozzá a fejlesztési elképzelések megvalósításához. Ez sem működne ellenzékből.
Az elmúlt évben sokat dolgozott a VMSZ azon, hogy a foglalkoztatás során azonos feltételek megléte mellett, a közalkalmazottak megfelelő nemzeti struktúrájának eléréséig, minden szinten, előnyt élvezzenek a nemzeti kisebbséghez tartozók. Ennek megfelelően, a VMSZ öt módosítási indítványt nyújtott be A közszolgálatokban foglalkoztatottakról szóló törvényjavaslatra, amit a parlament meg is szavazott. Ilyen törvényre egész Kárpát-medencében nincs példa.
– Igen, ez egy többállomásos folyamat volt és a Vajdasági Magyar Szövetség ennek a problémának a megoldása érdekében jelentős eredményeket ért el. Először megteremtettük a jogi feltételeit annak, hogy az állam nyilvántartást vezessen a nemzeti hovatartozás vonatkozásában, a teljes közszféra tekintetében. Innentől kezdve nem lehet azt mondani, hogy az állam nem rendelkezik adatokkal, hiszen senki sem köteles a nemzeti hovatartozásáról nyilatkozni. 2016 folyamán került elfogadásra az önkormányzati és tartományi hivatalnokokra vonatkozó törvény esetében is az a megoldásrendszer, miszerint azonos képesítés megléte esetén, a nemzeti kisebbséghez tartozót kell előnyben részesíteni. Most a közszolgálatokban foglalkoztatottakról fogadott el törvényt a szerbiai parlament, amelyre módosítási indítványokkal kellett reagálnunk, mert maga a törvényjavaslat ezeket a megoldásokat nem tartalmazta.
A módosításokkal előirányoztuk azt, hogy meg kell határozni azon munkahelyek listáját, amely esetében feltétel a kisebbségi nyelv ismerete, részletesen szabályoztuk a pályázati kiírásokat, így azt is, hogy mit kell tartalmaznia a pályázati kiírásnak, és hogy fel kell tüntetni az előny megadásának a kötelezettségét is kisebbségi jelentkező esetében.
A pályázati bizottság munkáját is részletesen szabályoztuk. Egy olyan átfogó rendszer került bele a törvény szövegébe, amely azt kell, hogy eredményezze, hogy középtávon javuljon a magyar közösségnek a közszolgálatokban az aránya.
Fontosak a közszolgálatok, hiszen ide tartoznak az oktatási intézmények, a művelődési intézmények, az egészségügyi intézmények, a szociális intézményrendszernek a különböző elemei is, és még sorolhatnám.
– Most kellett reagálni azért, hogy öt vagy tíz év múlva is legyenek magyar iskolapszichológusok, magyar egyetemi oktatók, magyar orvosok, magyar szociális munkások. Ennél a pontnál kapcsolódik össze a VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács célkitűzése a felsőoktatásra vonatkozóan: az ösztöndíjrendszerre és az Európa Kollégiumra gondolok. Mi most megteremtettük a jogi feltételeket, de ahhoz, hogy a közösségünk mindezzel élni tudjon, szükségünk van megfelelő számú magyar szakemberre. A jogszabályi háttér több mint jó, de kellenek a magyar szakemberek. Mindezért arra ösztönzöm a vajdasági magyar fiatalokat, hogy az Újvidéki Egyetem valamelyik karán folytassák a tanulmányaikat, így, amikor diplomát szereznek, be tudják majd lakni azt a teret, amit most kiépítettünk.
Hatalmas a lemaradás, és azt gondolom, hogy évek szükségesek ahhoz, hogy érezhető javulás legyen tapasztalható ezen a területen, de a feltételek adottak, és ezért is beszélek az itthon tanulás fontosságáról. Munkahely lesz, lehetőségek lesznek, de mindezzel élnünk kell.
A jövő év, ha azt a vajdasági magyar közélet szemszögéből közelítjük meg, a magyar nemzeti tanácsi választásról fog szólni. A napokban hallhattuk azt is, a készülő nemzeti tanácsokról szóló törvény egyeztetése, közvitája kapcsán, hogy a törvénytervezet kevésbé elfogadható a magyar közösség szempontjából. Milyen elvárásai vannak a nemzeti tanácsokról szóló törvénytől?
– A mi elvárásunk az, amit a koalíciós szerződés is tartalmaz, hogy az alkotmánybíróság döntését követően módosuljon a nemzeti tanácsokról szóló törvény annak érdekében, hogy bizonyos hatáskörök visszaállításra kerüljenek. A mostani tervezet nem felel meg a mi elvárásainknak, amit szóvá is tettünk minden fontos fórumon. Lehet, hogy a közvéleményben nem voltunk olyan hangosak, mint azok, akiknek a munkája csak a közvélemény telekiabálásából áll, de Belgrádban, a minisztériumban, ahogy az összes, erre a témára szervezett konzultáción is, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács képviselői nagyon konkrét javaslatok fogalmaztak meg. Mindezt annak érdekében tettük, hogy a törvény elfogadható legyen magyar szempontból, de ettől még messze vagyunk, ahogyan a törvény elfogadásától is. A jövő év tavaszán várható ennek a törvénynek az elfogadása. Addig lesz egy hivatalos közvita, vagy ha úgy tetszik, a közvitának lesz egy újabb fordulója is, majd azt a parlamenti eljárás követi. Így számos alkalommal fogunk még reagálni, annak érdekében, hogy a szövegen javítsunk.
Biztos vagyok benne, hogy a parlament által megszavazott szöveg elfogadható lesz magyar szempontból, és nem beszélhetünk majd jogcsorbításról. Egyébként ez a konkrét eset is azt mutatja, hogy jó dolog a statisztikáról beszélni, ám a módosítási indítványok nem egyszerűek és nem maguktól érthetőek. Több hónapon át tartó küzdelmet igényel egy-egy ilyen javaslatnak a jogszabályba való beépítése, de van gyakorlatunk és kitartóak vagyunk.
ERDŐDI EDVINA