Tisztelt Pásztor Bálint! Köszönöm szépen a válaszát és az ígéretét. Annyit sajnos hozzá kell még tennem, hogy a magyar diákoknak is jobban meg kellene tanulniuk a saját anyanyelvüket… Mert a tapasztalat szerint, mire egy magyar fiatal oklevelet szerez a sok szerb tannyelvű oktatási intézmény után – bizony nem nagyon tud már magyarul fogalmazni sem, nemhogy érezni és tenni. Vagyis hát, magyar tannyelvű főiskolák és magyar egyetem is kellene ugye, arról nem is beszélve, hogy a szórványban élő magyarság gyermekei számára is ugyanúgy biztosítani kéne az általános iskolai anyanyelvi oktatást, mint a szórványban (Topolya, Zenta-Kanizsa) élő szerbség gyermekeinek! Hogy a földrajzot vagy az angolt ne magyarul nem is tudó tanár oktassa, de még a szerbet, a testnevelést és a rajzot se. Én pl. nem tudtam beszélni a tornatanárommal, mert az mindig szerb volt. Milyen jogon követöli meg bárki, hogy egy tíz-tzenkét éves gyermek jól tudjon szerbül?! Kisebbrendűségi érzések gyötörtek. Szerb diáktársaink lenéztek, megaláztak minket és gyakran meg is vertek. A nem szerb diákok magyarul nem tudó tanárok útján való elnemzetietlenítését a legszigorúbban meg kell tiltani! Törvénnyel persze: szerb diákokat szerb tanárok tanítsák, a magyarokat magyar nyelvű tanárok. Akkor majd az iskolaigazgatók is nagyobb igyekezettel keresnének magyar nyelvű tanárokat, még ha pozitív diszkriminációt is kell alkalmazniuk. Mondjuk, egy némileg magasabb fizetés alakjában. Álmodozunk – gondolják most sokan. De nem kell itt ma már bátortalannak lennünk, elmúltak azok az idők, amikor muszáj volt meghajolnunk. A valóságot először meg kell álmodni. Demokráciában élni kell a jogainkkal, mert ekkor nem élni velük – halálos bűn. Öngyilkosság. Még ha most már nem is a jogaink hiányoznak elsősorban, hanem éppen azok, akik a jogokkal élni szeretnének. Hiszen aláásták nemzeti létünket, beleszoktunk az elnyomásba és kihalunk lassan… Ha majd beszél az oktatási miniszterrel a magyarok között élő szerb diákok magyarul való tanulásának a támogatásáról, hosszabb távon legyen elkészülve a legelkeseredettebb szembenállásra a szélsőségesek és a magyargyűlölők részéről. A potenciális magyarverők ugyanis ettől annyira föl lesznek háborodva, mintha legalábbis arra biztatnánk őket, hogy válljanak is magyarrá (hogy a nyelv és nemzeti érzés beazonosítása mekkora csacsiság, azt a magyarul beszélő pesti „barátaink” is bizonyítják). A hadseregben 1987-ben a legjobb szerb társaim is fölháborodva mesélték, hogy a 70-es években be akarták vezetni a délvidéki szerbek magyar környezetnyelvi oktatását s amikor én magyarázni kezdtem, hogy ez milyen jó lett volna – egyszerűen a torkomba fojtották a szót. Arról most nem beszélnék, hogy egyébként egyesek – közöttük éppen tisztek is – mekkora nemzeti gyűlölettel viseltettek mindenki iránt, aki nem szerb nemzetiségű volt. Reálisan nézve, valójában a polgári szabadságjogokra épülő szerb állam érdeke lenne a magyar környezetnyelv oktatása, mert ez a nemzetek közti közeledést és a belpolitikai békét hozza magával. A szerbség elszigetelése a magyaroktól, illetve a magyarság egyoldalú lojalitásának az állandó számonkérése továbbra is a milosevicsi úton tartja ezt a térséget. A szerb politikusoknak ma sem az állampolgárok érdekeire kellene csak hivatkozniuk, ha a magyar környezetnyelvről van szó, hanem a szerbiai állam és a szerbiai társadalom jól fölfogott érdekére! Ön nem így gondolja?

Tisztelt uram!Talán nem annyira politikai jellegü kérdésem lenne,de remélem ez nem gond?.Szóval engem az érdekelne,hogy mi a terve az álamnak a postával?Fejleszteni fogják,meg várják mig tönkre megy?Vagy szintén ingyen ezt is oda adjuk az oroszoknak?

Bálintom! Az első adódó alkalommal kérlek kérdezd meg Sutanovac urat, hogy miért nem származtatja vissza a katonaság a zentai kaszárnyát amikor erre érvényes szerződés kötelezi!!?Jogállam vagyunk?A katonaság a nép érdekeit szolgálja?