Egyszer minden mandátum lejár

Pásztor Bálint: Minden jó szándékú és segíteni akaró embernek azon kellene munkálkodnia, hogy egyesítsük az erőket

Maratoni, éjszakába nyúló és szinte kizárólag rendkívüli ülések – utóbbi miatt az ellenzék különösen hangosan tiltakozott –, legendássá vált nyelvbotlások, amelyek miatt az ember indokoltan kérdőjelezi meg némely képviselő általános műveltségét, szeretőkkel, karórákkal, luxus gépjárművekkel és fényűző utazásokkal kapcsolatos vádaskodások és persze a jó ízlést sértő szitkok – röviden talán így lehetne összefoglalni a Szerbiai Képviselőház tavalyi munkáját. Hogy a vajdasági magyarság szempontjából mik voltak az év fontosabb mozzanatai, mire számíthatunk az idén, és hogy a Varga László körüli történések hogyan befolyásolták a Vajdasági Magyar Szövetség frakciójának munkáját, erről Pásztor Bálint frakcióvezető nyilatkozott lapunknak.

A köztársasági parlament munkája tekintetében mit tart 2015 legjelentősebb mozzanatának a vajdasági magyarság szempontjából?

– Véleményem szerint az Európai Unió és a Szerbia közötti csatlakozási tárgyalások 23-as fejezete akciótervének a kidolgozása, valamint az ahhoz tartozó kisebbségi akcióterv kidolgozása jellemezte köztársasági szinten és kisebbségi szempontból az évet. Az akciótervek nem kizárólag a parlament munkájához kötődnek, ám azért fontos dokumentumok, mert a következő években meghatározzák a mozgásteret. Az akcióterv és a kisebbségi akcióterv konkrét feladatokat fogalmaz meg a kormány számára. Amikor majd egyes jogszabályok elfogadására vagy módosítására kerül sor a köztársasági parlamentben, adottak lesznek a keretek, amelyeken belül a jogalkotó mozoghat. Ha esetleg megpróbálnának eltérni ettől a kerettől, akkor módosítási indítványokkal fogunk reagálni. Egyébként az elmúlt nagyjából egy évben több fronton kellett tevékenykednünk annak érdekében, hogy elkészüljön a külön kisebbségi akcióterv. Ez a részarányos foglalkoztatás szempontjából is külön jelentőséggel bír, hiszen ezekbe a fontos dokumentumokba kötelezettségként bekerült a nemzeti hovatartozás, valamint a tanulmányok nyelve szerinti nyilvántartás vezetésének a kötelezettsége, a teljes közszférára vonatkozóan. Később a közszféra működésére vonatkozó összes törvény meghozatalakor vagy módosításakor figyelembe kell venni a részarányos foglalkoztatásra vonatkozó kötelezettséget. A tavalyi év azt is bizonyította, hogy működik az SZHP és a VMSZ közötti koalíciós szerződés. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor megérkezik egy törvényjavaslat, és amikor nekünk észrevételünk van, azt módosítási indítvány formájában megfogalmazzuk, ezt követően megkezdődnek a tárgyalások, és amíg nem állapodunk meg, addig ezek a törvényjavaslatok nem kerülnek elfogadásra, sőt, esetenként napirendre sem kerülnek. Ezt konkrét számok is alátámasztják: tavaly július óta tizenkét törvényjavaslatra nyújtottunk be módosítási indítványt. Ezekből egy törvényjavaslat még nem került napirendre, a maradék tizenegyből pedig tízre vonatkozóan elfogadták módosítási indítványainkat.

Az idén mi vár a köztársasági parlamentre, a VMSZ frakciójára, milyen fontosabb jogszabályok kerülhetnek napirendre?

– Van néhány folyamatban lévő ügyünk, ezekről az elmúlt hetekben is tárgyaltunk. Ezek egyike a tartományi és önkormányzati hivatalnokokról szóló törvény, amelyre konkrét módosítási indítványokat nyújtottunk be. Tavaly nagy port kavart az úgynevezett szobortörvény, erről szintén folyamatosan tárgyalunk. Az álláspontok közelebb kerültek egymáshoz, ám továbbra sem vagyunk teljes mértékben elégedettek. Abban állapodtunk meg a Szerb Haladó Párttal, hogy amíg nem lesz a VMSZ számára elfogadható a törvény szövege, addig nem kerül napirendre. Várható a vagyon-visszaszármaztatási törvény módosítása is, amely lehetővé tenné a csereingatlan útján történő kárpótlást, úgy, ahogyan azt pártunk még 2011-ben javasolta. Az önkormányzati törvény módosítása is esedékes lesz. Ezzel a többi között a helyi közösségek jogállását, hatásköreit szabályoznák, olyan módon, ahogyan az az SZHP-vel aláírt koalíciós szerződésben is szerepel. Fontos, hogy megalakult a kisebbségi kerettörvény módosításait előkészítő munkacsoport. A VMSZ szeretné, ha a törvénybe belekerülne, hogy a részarányos foglalkoztatás megvalósulásának érdekében a valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás előnyt jelentsen a közszférában a munkahely létesítésekor, mindaddig, amíg a nemzeti kisebbségek részvétele nem éri el a megfelelő arányokat.

POLITIKAI SZAKÍTÁS

A Varga László körüli történések és feszültségek mennyire befolyásolták a köztársasági munkáját, illetve mennyire fogják a jövőben?

– Magának a frakciónak a munkáját az eredmények szempontjából a legkisebb mértékben sem befolyásolta, hiszen ahogyan már mondtam, június végétől-július elejétől tizenkét törvényjavaslatra nyújtottunk be módosítási indítványt. Varga László június vége óta nem kommunikált a frakció tagjaival, nem járt a frakcióülésekre, és már akkortól kezdve úgy viselkedett, mintha önálló, frakcióhoz nem tartozó képviselő lenne. Formális kilépése a frakcióból semmit újat nem hoz, mivel saját döntése nyomán a gyakorlatban hat hónapon át nem vett részt a frakció munkájában. Egyedül a frakció szeptember 25-ei ülésén jelent meg, amikor arra próbáltunk választ találni, hogy hogyan működhet közöttünk a kommunikáció annak érdekében, hogy az integrációs bizottság elnökhelyettese maradhasson. Azon az ülésen derült ki, hogy erre nincsen lehetőség, mert részéről nincsen szándék a kommunikációra. Az elmúlt mintegy három hónap bebizonyította, hogy Kovács Elvira szakmai és politikai értelemben is nagyon rátermett módon vezeti a frakción belül az integrációs ügyeket. Szakmai szempontból és a politikai érdekérvényesítés szempontjából nem nyomta rá ez az ügy a bélyegét a frakció munkájára. Az pedig kizárólag a magánügyünk, hogy mi, a frakció tagjai, hogyan éltük meg az elmúlt néhány hónapot. Nem volt egyszerű időszak, senki számára. Nem gondoltam volna, hogy odáig jutunk, hogy Varga László annyira sem méltatja a frakció öt tagját, hogy élő szóban közölje velünk, kilép a frakcióból. Ehelyett úgy értesültünk döntéséről, hogy magázódó, hozzám intézett levelét átadta a parlament iktatójában, majd azonnal eljuttatta a magyar és a szerb nyelvű sajtónak. Ez nem bennünket minősít. A történet egyébként több fázisban bonyolódott. Varga László első lépésben megpróbálta szétverni a frakciót, olyan értelemben, hogy ne maradjunk öten. Amikor kísérlete nem járt sikerrel, mindent elkövetett annak érdekében, hogy kizárjuk a frakcióból. Mivel ezen igyekezetét sem koronázta siker, az év utolsó napjaiban formálisan is kilépett a frakcióból.

Varga László, akivel 2007 óta politizál a köztársasági parlamentben, azt megelőzően pedig már a Magyar Nemzeti Tanácsban is együttműködtek, az utóbbi hét hónapban megejtett lépéseit azzal indokolta, hogy nem ért egyet a VMSZ vezetésének a módjával. Ha felülvizsgálja a párt működését, vezetését, indokoltnak tartja-e valamikori képviselőtársának lépéseit? Valóban akkorák a gondok a pártban?

– Nem tartom indokoltnak az észrevételeit. A köztársasági parlamenthez kapcsolódó, illetve a frakciót érintő döntéseket minden egyes esetben a párt elnökségének ülése előzi meg. Itt hosszas vitát követően általában konszenzussal fogalmazzuk meg pártunk álláspontját. Semmiféle diktátumról, utasításról nincsen szó. A földtörvény esetében sem volt szó diktátumról. A VMSZ elnökségének ülésén definiáltuk, hogy milyen módosítási indítványokat nyújtunk be, hogyan veszünk részt a parlamenti vitában, és hogyan szavazunk.

Nemcsak valamikori képviselőtársa, hanem a VMSZ egyéb képviselői, közéleti személyiségek is fokozottan kritizálják az utóbbi időszakban a párt működését. Mivel magyarázza, hogy ezek a folyamatok ennyire kifejezetté váltak az elmúlt hónapokban, egy évben?

– Ennek több gyökere van. Sokan nem tartják elfogadhatónak, hogy működőképes koalíciós szerződésünk van az SZHP-vel. Mások azt nehezményezik, hogy kézzelfogható eredményeket hozó együttműködésünk van Magyarországon a Fidesszel. Megint mások pedig nem tudják elfogadni, hogy pillanatnyilag nem illetik meg olyan pozíciók, mint amilyenek a múltban megillették. Aki politikával foglalkozik, annak tudatában kell lennie azzal, hogy egyszer minden mandátum lejár, és ha valakit nem választanak újra, az nem jelenti azt, hogy leváltották. Nem állítom, hogy tévedhetetlenek vagyunk, sem azt, hogy a VMSZ nem hibázik, azt viszont állítom, hogy nem 1994-et vagy 1995-öt írunk, már nincsen különböző objektív okokból lehetőség arra, hogy új magyar érdekvédelmi szervezetet építsen fel bárki is Vajdaságban. Nagyon kellene vigyázni arra, amink van, és még jobbá tenni. Az utóbbi körülbelül kilenc évben azt tapasztaltam, hogy akkor tudunk bármilyen eredményt elérni, ha erős érdekérvényesítő szervezet van mögöttünk, emögött pedig magyar szavazók és magyar szavazatok. Ha ez nincsen, akkor lehet törvényjavaslatokat és módosítási indítványokat benyújtani, ezek azonban nemhogy elfogadásra nem kerülnek, hanem ezekkel a személyekkel még csak nem is tárgyal senki. Mindenkinek, aki jó szándékú és segíteni akar, azon kellene munkálkodnia – a VMSZ részéről erre megvan a szándék és a készség –, hogy egyesítsük az erőket, annak érdekében, hogy a következő években, az uniós csatlakozás lezárásig, a vajdasági magyarság számára a legtöbbet harcoljuk ki.

Hol kell lennie a pártfegyelem határainak? Szükség van-e egyáltalán ezekre a határokra?

– Pártfegyelemre mindenféleképpen szükség van. Kivételeknek nem szabad lenniük, legyen szó elnökről vagy alelnökről. A pártfegyelem nélkül megszűnik az a feltétel, amely nélkül nincsen érdekérvényesítés és eredmények. Ez az ország és ez a politikai rendszer, illetve politikai kultúra azt eredményezi, hogy kizárólag a mandátumszám és a szavazatszám számít. Akkor tudunk akár csak egy vesszőt arrébb tenni egy törvényben, ha el tudjuk mondani, hogy élvezzük a közösség támogatását. Arra is gondolni kell, hogy a politika csapatjáték. Hiába felkészült, művelt, tapasztalt valaki, ha nem áll mellette és mögötte csapat. Csapat nélkül képtelenség eredményeket felmutatni.

A TELJES IGAZSÁG

A frakcióból való kilépését Varga László a földtörvénnyel indokolta, azaz egyebek mellett azzal vádolta meg a VMSZ-t, hogy „durván megsértette saját mezőgazdasági programját, a családi gazdaságok helyett az oligarchák oldalára állt, és ezzel hiteltelenné vált”. Hogyan értékeli ezeket a vádakat?

– Szerintem reálisnak kell lenni, és nem szabad elhallgatni az igazság felét. A VMSZ nem titkolta, hogy nem ért egyet a törvényben szereplő megoldással, amely szerint jogi személyek harminc évre bérbe vehették volna a helyi önkormányzatok területén az állami földek legfeljebb harminc százalékát. Erről nemcsak a sajtóban beszéltünk, hanem koalíciós partnereinknek is elmondtuk észrevételeinket. A szerb kormánynak és az SZHP-nek az volt az álláspontja, hogy a szerbiai, és ezen belül a vajdasági mezőgazdaságnak, tőkeinjekcióra van szüksége, és a hazai, valamint a külföldi jogi személyek érdemben járulhatnak hozzá a mezőgazdaság termelékenységének a növeléséhez. Pártunk igyekezett hozzájárulni annak a megoldásnak a kidolgozásához, amely egyensúlyt teremt a mezőgazdaság termelékenységének a növelése és a kisgazdaságok fennmaradása között. Ezért javasoltuk, hogy a törvényben a 30 százalék 30 évre helyett tíz százalék tíz évre szerepeljen. Ezt a módosítási indítványt nem fogadta volna el a kormány. Végül annyit sikerült elérnünk, hogy ne egy beruházó kapja a legfeljebb 30 százalékot, hanem többen, hogy ne alakulhasson ki monopólium. A törvényjavaslatban az is szerepelt, hogy állami földet az vásárolhat, aki legalább három éve rendelkezik az adott helyi önkormányzat területén lakhellyel. Ezt javaslatunk nyomán öt évre emelték fel. Ezzel megvalósult az EU-val aláírt Stabilizációs és Társulási Megállapodással kapcsolatos ígéretünk, amely a hazai gazdákat védi. A bérlésre vonatkozóan semmiféle megkötés nem szerepelt a földtörvényben, módosításunkkal sikerült elérnünk a három év helyben lakás követelményét. Amikor azt mondtam, hogy nem szabad elhallgatni a realitásnak egy részét, akkor arra próbáltam utalni: tény, hogy az SZHP-nek önállóan is többsége van a szerbiai parlamentben. Bármilyen törvényt elfogadhatnak, nemcsak a VMSZ, hanem az SZSZP nélkül is. De nem kerülték meg észrevételeinket, hanem sikerült megtalálnunk az elfogadható kompromisszumokat. Ha egyik oldalon felsorakoztatjuk az elfogadott módosítási indítványainkat, a másik oldalon pedig a tényt, hogy ezek nélkül, módosítatlanul is elfogadásra kerülhetett volna a beterjesztett törvényjavaslat, akkor azt hiszem, hogy nincsen szégyellnivalónk. Persze könnyebb ellenzékinek lenni, kritizálni, és valamit nem megszavazni, mint napokon és éjszakákon át tárgyalni.

És mit tud mondani Varga László azon állításával kapcsolatban, hogy a földtörvény esetenként ellehetetlenítheti a vagyon-visszaszármaztatást?

– Ha valakinek konkrétan azt a parcellát kellene visszakapnia, amelyet valaki a legfeljebb harminc százalék/harminc év kategóriában kibérelt, akkor az a konkrét parcella után a bérleti díjat nem az állam, hanem a megállapított jogos tulajdonos fogja megkapni. Viszont lévén, hogy a vagyon-visszaszármaztatási törvény módosulni fog, és mi a csereingatlan útján történő visszaszármaztatás lehetővé tételéért fogunk síkra szállni, a vagyon-visszaszármaztatásban érdekeltek érdekeinek a csorbulásáról szóló állítások csupán feltételezések. A konkrét törvénymódosítástól függ majd minden.

PESEVSZKI EVELYN